Net vagy-nem-net?

Ekkora csábítás még soha nem volt, ekkora kínálat, a lehetőségek ekkora tárháza még soha nem kínálkozott: a boltban, a munkahelyen, a buszon, egy házibulin, a barátom barátnőjének az ismerősénél, egy utazáson, egy koncerten, a moziban... bárhol találkozhatunk a nagy Ő-vel. Egy mosoly, egy gesztus, egy illat, egy érintés, egy papírfecni, mind-mind árulkodó jel lehet. S mégis, soha ennyien nem voltunk szinglik... keressük a lehetőségeket, a következő esélyt és újabb és újabb utakat próbálunk ki. Magunktól vagy baráti unszolásra.

Nagymamáink még a szülők bemutatása mellett, anyáink már táncos partikon ismerkedtek, de mi jöhet be nekünk? Sokan bevallják, sokan titkolják, tetszik vagy sem, a net a mai lehetőségek egyik legújabbika: itthon több, mint 2 millióan használják. Van, aki okosan, van, aki bután, van, aki napokra, van, aki éveken át. A kérdés: net-vagy-sem?

Én 10 éve mentem az első társkeresőmre, nem nagyon kellett unszolnom magam. Nem az a típus vagyok, akit azonnal megesznek a csajok, mindig is beszélgetős kapcsolataim voltak, olyanok, amelyek hosszabb távon alakultak ki. Számomra egyértelműen előny volt, hogy itt be lehetett mutatkozni, elmondani és megmutatni korábbi élményeket és egy kicsit húzni az időt, felkészülni lelkiekben is. 32 lehettem.

Korábban azt hittem, hogy a neten csak olyan „egyedek” ismerkednek, akiknek se kezük, se lábuk, képtelenek kommunikálni, elesettek, védtelenek, lúzerek. Azután az első hónapban bebizonyosodott, hogy nagyon értékes emberek vannak fent, általában két problémával küzdve: időhiány és/vagy a társkapcsolatok kialakítására nem megfelelő életmód.

Én soha nem ittam, nem cigiztem, soha nem szerettem a füstös helyeket, ahol spicces pasik léptek a lábamra és cigifüstös csajok igyekeztek magukat meghívatni egy italra. Bár táncolni mindig is szerettem, nem tudtam ismerkedni klubokban, diszkókban, bárokban. Számomra a net megváltás volt, egy fórum, ahol igazán magamat adhattam és hozzám hasonlókat találtam.

Természetesen, mint minden emberi kapcsolatnak, a netes ismerkedésnek is megvannak a saját szabályai, amelyeket először az ember nem ismer, majd nem tart be, végül elismeri, hogy így kellett volna az első pillanattól.

Saját tapasztalat alapján szeretnék néhányat felsorolni:

1. Egyszerre maximum 2 kapcsolatot generálj! Ha minden nap felveszel 2-3 új ismerőst, képtelen leszel a hét végére kezelni a válaszokat és kizárt, hogy mindenkivel találkozni tudj! Heti 15 jó pasi vagy csaj még akkor sem fog elférni a mellényzsebben, ha te vagy a helyi szépség vagy macho, viszont nagyon sokat veszíthetsz. Sokkal jobb, ha valóban a legérdekesebb párokat veszed fel a kedvenceid közé és elkezded „felolgozni” őket: ismerkedni, csetelni, beszélgetni, randizni. Ha kiderül, hogy nem Ő az, akkor mehetsz tovább és ezzel a módszerrel hónapokra el tudod látni magad lehetőségekkel. Ha heti 15 kapcsolattal foglalkozol, mindig csak az első bemutatkozó leveleket fogod írni, beleunsz, kiégsz és sikertelen leszel.

2. Kell a fotó! Mutasd meg magad minél több élethelyzetben és igyekezz olyan képeket mutatni, ami alapján fel fognak ismerni a randin. Nincs annál kellemetlenebb szitu, mint amikor nem a „fotó jön el” a randira!

3. Hölgyek számára a legnehezebb: próbáljunk igaz adatokat feltenni magunkról! Volt olyan randim, ahol a név, az életkor és a gyermekek mennyisége sem stimmelt. Egy ilyen indulással mit lehet remélni? A 42 év akkor is annyi, ha csak 36-nak szeretnénk és ha valaki 42 éves, bizony csak egy rosszul kinéző 36-os lehet. Viszont 42 évesnek lehet, hogy fantasztikus nő! A pasik pedig előszeretettel hazudnak a családi állapotról: nem vagyok nős, nős vagyok, de éppen válok... Uraim, lehet ezzel is vadászni, csak sok lesz a hazugság! Otthon is és a kapcsolatban is hazudni kell! Kinek-kinek lelke rajta!

4. Bár nem vagyok híve az azonnali randinak, húzni sem érdemes. Miután megtetszhet a másik hangja, stílusa, fotója, bizony mindenki elkezd ábrándokat építgetni, hogy milyen is a másik: bár be van írva, hogy 160 cm és 64 kg, mégis magasnak és vékonynak fogjuk képzelni, mert olyan kedves a hangja. Jobb ezeket elkerülni, egy intenzív 3-5 napos ismerkedés után érdemes lehet feltérképezni a másikat személyesen is...

5. Bemutatkozás: kevesen élnek a lehetőséggel, hogy ezt is az ismerkedés részévé tegyék, inkább a hölgyek hajlandóak olvasgatni. A pasik elsősorban a látottak alapján döntenek. Ennek ellenére javaslom, hogy írjunk egy frappáns, nem 3 soros: „minőségi partnert keresek” szintű bemutatkozást, amely nem esküvőkön és bulikon, garfieldes képeslapokon amortizált idézetekkel van tele! Legyünk eredetiek, hozzunk sztorikat az életünkből és próbáljuk kiemelni, hogy mit keresünk a másikban!

6. Megint személyes tapasztalat az, hogy a hedonizmust látjuk követendőnek. Aki az egyik képen éppen síel, a másikon egy bárban iszogat a Maldív-szigeteken, majd haverokkal látható foci közben, amit lovaglás, jetski, kártya, motor, búvárkodás stb. fotók kísérnek, háááát, ember legyen a talpán, aki ezt követni tudja! Ha hölgy az illető, kösd fel a gatyát, mert ezt neked (is) kell finanszíroznod, ha egy pasit látsz ebben a helyzetben, akkor pedig gondold át, hogy hogy is csinálja?! Biztosan egy olyan partnert akarsz, akinek 10 perce sincs rád?

Személyes tapasztalatok alapján írtam néhány jó tanácsot, de a döntés a tiéd! Az is, hogy mit teszel fel magadról és az is, hogy egyáltalán felteszed-e... mert van egy olyan lehetőség is, hogy nem-net.

tibi, 2011.10.22.

Várjuk véleményedet, észrevételeidet, kérdéseidet e-mailben az ismerkedes.net@gmail.com címen vagy a Facebookon: